Amíg a Volvo a kényelmes és ízléses skandináv dizájnt próbálja érvényesíteni autói tervezésekor, addig a Saab egészen új utat választott önazonosságának meghatározására: a viking-hagyományokig nyúltak vissza. A 9-3-as formavilága ugyanis se nem letisztult, se nem elegáns. Hanem brutális. Szinte ijesztő, mégis szép.

A rettegést élesztő formák nem palástolni, hanem éppenséggel kiemelni hivatottak az autó erejét. Amit minden pillanatban érzünk is. A dupla turbós, GM-Fiat közös fejlesztésű, 180 lóerős 1,9 literes dízelmotor ugyanis brutálisan viselkedik: amint a gázra lépünk, szinte kitépi a kezünkből a kormányt, s még ha igyekszünk óvatosan bánni vele, akkor is folyamatosan csikorogtatja a 225-ös gumikat. Mindez igencsak meglepő, hiszen az ilyesfajta - leginkább latinos - vadság eddig hiányzott a Saab típusaiból. Senki se értse félre, nagyon erős és gyors autókat gyártottak korábban is. A különbség az, hogy például egy régebbi 9-3-as 2,3 literes benzines turbómotor úgy adta le 185 lóerős teljesítményt, hogy közben csendben szinte észrevétlenül siklott, repült a földön. Ez az új bestia, ez kapar, morog, tép és szaggat. Mindezt azért, hogy behódolásra bírja a vásárlót. Pont úgy, mint egy viking harcos, aki üvöltve, karját suhogtatva tudott legjobban alkudni a piacon. (A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a vikingek nagyrészt kereskedésből, nem pedig rablásból éltek. Csak rossz volt a PR-jük.)

Feltűnő az óskandináv faragásokra emlékeztető, élesen metszett orra, sötétített lámpaburái és agresszív hűtőmaszkja

Szóval ezzel a 9-3-assal a Saab azt üzeni: elég volt a jólfésültségből. Mindez meglepőnek tűnik egy olyan gyártótól, amelynek modelljeit nem titkoltan főleg azok vásárolják, akik meg tudnak fizetni egy prémium márkát, de kerülik a feltűnést. Márpedig az új 9-3-as feltűnő az óskandináv faragásokra emlékeztető, élesen metszett orrával, sötétített lámpaburáival és agresszív hűtőmaszkjával. Az eredmény meglepő: vagy a hagyományos Saab vásárlók is tömegesen hagytak fel visszahúzódó stílusukkal, vagy új vevők tömegeit hódította meg a cég - de tény, hogy sokkal kelendőbb a vadított 9-3-as, mint konszolidált elődje volt.

Belül már nem fedezhetünk fel hasonló átváltozást, mint kívül: lényegében minden maradt a régi. A műszerfal nem lett rendezettebb, mint eddig - igaz, eddig sem volt rendezetlen. A kormánykerék azonban szokatlanul nagynak érződik egy ilyen sportos kocsihoz. A pedálutak hosszabbak a vártnál. A váltó is csak átlagos - kissé hosszú úton jár, nem olyan feszes, mint egy sportos kocsiban, de legalább kézre esik és pontos. Az ülés pedig magas. Férfiasabb termetű vezetők számára legalábbis furcsa a legalsó fokozatban is a sportos érzetet gyilkoló magasságból nézni az útra.

A modellfrissített Saab 9-3 hátulról az átlátszó lámpaburákról ismerhető fel

A fedélzeti hifi kitűnően szól és kultúrált a zöld műszerfal-világítás. Mindez segít otthon érezni magunkat a kocsiban. Ami egyébként nem nehéz, mivel a 9-3-ban tényleg mindent ott találunk, ahol keresnénk, minden csak a szükséges erővel működik - szóval nagyon hamar belakható és megszerethető a kocsi. Eltekintve a hátsó üléstől. A vezető mögött helyett foglalva igazából csak apróbb termetű hölgyek vagy gyerekek érezhetik kényelemben magukat. A válltér még csak megfelelő, de a lábtér jelentősen elmarad a várttól és elvárhatótól. A csomagtartó viszont nagy és könnyen pakolható - bár mindenkinek javasoljuk a nagyon szép kombi verziót, amelynek csúcsos "puttonya" talán még inkább egységes formavilággá változtatja a brutális viking vonalvezetést.

A fedélzeti hifi kitűnően szól és kultúrált a zöld műszerfal-világítás

A 9-3-ast vezetni kicsit olyan, mint bikán lovagolni a rodeóban: folyamatosan figyelnünk és kapaszkodnunk kell. De az ülésről legalább nem eshetünk le. Sőt: az útról sem. A futómű ugyanis kellő feszességgel tartja íven a kocsit és az idegesítő úthibákat is viszonylag ügyesen igazítja ki. Egyetlen hibája, hogy kicsit zajos, a szilentek dübögnek, ahogy a nagy kerekek rángatják őket. A nehéz motor meglehetősen alulkormányzottá teszi a kocsi, amit a széles gumik sem tudnak teljesen kompenzálni. De csak éppen annyira orrnehezen kanyarodik, amennyivel még könnyen tudunk kalkulálni, így végső soron forszírozott tempónál a kiszámított ívhosszabbításokkal élvezetesebb a vezetés, mint várnánk. Ugyanakkor a fékek kissé alultervezettnek tűnnek ekkora teljesítményhez, viszonylag hamar fölmelegednek és veszítenek hatékonyságukból, az ABS pedig gyakrabban kapcsol be a kelleténél.

Mindent összevetve a 9-3-as hosszú idő óta a legeredetibb formavilágú autó, amelyet Saab-szalonokban láthattunk, amelyhez jól illik az 1,9 literes duplaturbós dízel nyers ereje. Jó választás mindenkinek, akik az egyéniségeket kedvelik.